E kedves kiseml�s�k szel�d�tett v�ltozataiban is fennmaradt a t�rsas �szt�n, ha azt akarjuk, hogy tengerimalacunk j�l �rezze mag�t, vegy�nk mell� t�rsat. Gyakran halljuk, hogy az egyed�l tartott tengerimalac hamar megszel�d�l, egymaga is j�l megvan. Aki ezt �ll�tja, val�sz�n�leg a saj�t �rdekeit tartja szem el�tt, m�g a k�l�n ketrecben, de egym�s mellett tartott tengerimalacok is jobban elvannak, mint az egyed�l �l�k (�rezhetik egym�s szag�t, hallhatj�k egym�s hangj�t), fontos, hogy saj�t fajt�jukkal olfakt�v �s audit�v kontaktusban maradjanak. Mindegyik tengerimalacnak „saj�t szem�lyis�ge” van, egyik k�nnyebben, m�sik nehezebben bar�tkozik. Nem akkor (az�rt) szel�debb, ha (mert) egyed�l tartjuk! Ak�r egyed�l �l, ak�r t�rsa van, id�re van sz�ks�ge, hogy megtanulja, b�zhat benn�nk, nem kell f�lnie t�l�nk.

Ha t�bbet foglalkozunk vele, gyakran vessz�k k�zbe, jutalomfalatokkal magunkhoz csalogatjuk, gyakran az �l�nkben etetj�k, s besz�l�nk hozz�, lassan megszel�d�l. F�l�nks�ge lassan felold�dik, felismeri hangunkat, b�r�nk illat�t �rezve megnyugszik, s a simogat�st, bec�z�st saj�tos mormog�ssal jutalmazza. Egy id� ut�n megszokja t�rsas�gunkat, s m�r nem r�m�l meg, amikor felvessz�k.