Syasztok a nevem Szabó Péter Géza és én nagyon szívesen megosztom veletek a verseimet !!!!
1.Szabó Péter Géza
"Itt a vége
nem
játszhatsz tovább":)
Mindig elmulik egyszer ami szép,
De a szívben tovább él az örök emlék,
Mit egymásnak adtunk joban rosszban,
Sosem engedtük szárnyára a repkedő titkainkat,
De mi úgy éreztük a lodogó vágyunk sosem alszik el,
Sosem veszelyt ártatlan szemünk bánatban rügyező könnyeket,
Azt hittük ölelhetjük majd egymást egy életen át,
De a sors közbe szólt itt a vége nem játszhatsz tovább,
Mely mardosó zuhanyként vetette rám magát,
Ez a mondat sajnos egy örök életet diktál,
A régit feledjük az újat keressük ,
A hamvakat a valótlan álmainkba temetjük.
Szabó Péter Géza (Saját szerzemény
2.Éljen, Éljen, Éljen:)
Gyöngyözik a víz tükrén a fény,
Szívem varázslatos dala csakis te érted él,
Vártam a reményt hogy szoritsa két kezem,
Hogy kitárja szívét a vad szerelem,
Vártam, várok és mindig várni fogok,
Lobog a tűz, táncol a vágy a szerelemtől ég az arcom,
Bánat és csalódás engem el sose érjen,
A szerelem mit érzek örökkön örökké éljen!
Éljen, Éljen, Éljen míg világ a világ,
Míg nem szólít magához egy közeli vidám tánc,
Arany keretbe öntöm a csodás pillanatokat,
Mit hű szerelmemtől kaptam és őt a ragyogó csillagokkal.
Szabó Péter Géza (Saját szerzemény)
3.Szabó Péter Géza
Boldogság:)
Boldogság mit akkor érzek , mikor teljesül egy reményteljes álmom,
Mikor látom élvezik a gyengéd, örömteli táncom,
Mikor a remény bekopogtat a lelkem ablakán,
Mikor látom a bánatos arcok örömteli mosolyát,
Boldogság mit akkor érzek mikor lehajtom nyughelyére a fejem,
mikor álmodok az éjszakai csillagok tündöklő mesélyivel,
Mikor kitárom szárnyaim az álmaim oly tiszta egyenes utján,
Mikor érzem a vörölő rózsa kellemes illatának varázsát,
Boldogság mit akkor érzek mikor tudom tudtam segíteni valakinek,
mikor nézhetek a hit oly tiszta kedves szemeivel
Mikor tudom hogy nem ébresztett semmi sem bűtudatot bennem,
Mikor táncolok a világ fálydalmasan hullámzó tengere felett,
Boldogság mit akkor érzek mikor a szeretet keze szoritja kezeimet,
Akkor mikor a gyönge szél érinti a boldogságot sugárzó szemeimet,
Akkor amikor az emberek nem gyülölködve tekintenek egymásra ,
Mikor nem büszkék az önmaguk által okozott hibára.
Szabó Péter Géza (Saját szerzemény)
(TO BE CONTUNIED)
Folytatom......
4.Szabó Péter Géza
Hiszem,
Tudom:)
Hatalmas üresség tátog a szívemben,
Nincs itt velem kit annyira nagyon szeretek,
Nincs itt hogy halk szavával megnyugtasson,
Nincs itt hogy két karjába belezárjon,
Bele zárjon ha bármitől is félnék,
Hogy szavával átadjon egy nyugtató érzést,
Nem emlékszel? együtt néztük a táncoló csillagokat,
Együtt eregettük a szárnyaló álmainkat,
De sisess gyere gyorsan vissza hozzám,
Mert ezek az érzések kopnak,
Nem csalfa hazugság,
Igaz az érzések még itt pihennek a szívem rózsaás ágyán,
De ha nem láthatlak ezeket az érzéseket elnyeli az örök elmulás
Hiszem, tudom hogy akarsz még engem,
Nem mulhatott el ilyen hamar e nagy szerelem,
Hiszen te mondtad saját szavaiddal,
ne aggodjak sosem , örökké dalolni fog ez a dal
Én pedig várok még mindig mert hiszem, tudom ,
Hogy számodra nem csak egy elfeledett dolog vagyok,
Én még mit mondhatnék annál többet hogy szeretlek,
Hogy amíg voltál te éltetted egyedül a lelkem,
Te voltál maga a megnyugvás a szeretet,
A remény mi soha de soha nem adta fel ,
Sem az álmait, sem az érzéseit,
Ki elfolytotta mindig a szenvedéseit,
Ki foglalkozott velem joban és rosszban egyaránt,
Ki életét adta volna ez az igazi vágy ,
Hiányzik a csokod , a lágy ölelésed,
A víg táncod, a halk nevetésed,
Akár hol is jársz hald dalom, érezd a szerelmemet,
Várlak vissza soha de soha nem FELEDLEK EL:)
Szabó Péter Géza (Saját szerzemény )
5.Szabó Péter Géza
Az esély, a remény, a hit , és a
csoda!!!!!!!!
Mért nem szelídebb e gyönyörű világ,
Mért nem rejteget semmi reményt, semmi csodát ,
Emberek tegyünk érte hogy minél vidámabban éljünk ezen a földön,
Fékezzük meg ne haggyuk hogy a szomorú magány minket megöljön.
Mért nem szelídebb e gyönyörű világ,
Tegyél érte fedezd fel az arcok szelíd mosolyát,
Emberek ne keseregjünk a saját magunk által alkotott nyomorunkban,
Cselekedjünk végre fedezzük fel az esélyt a jövönk titkaiban,
Mely talán holnap , vagy esetleg holnap után gazdaggá tesz ,
Vagy esetleg megszületik a rég tervezett ártatlan gyermek,
Még az sem lehetetlen hogy a koptatlan asztalra ételt tudsz tenni,
A hit , a remény , és a csoda mindenki szívében ott rejlik.
Csak hidj benne, és ne hagyd el magad saját magad sajnálatára,
Lásd végre az esélyt a hitben a reményben és a csodában ,
Ha igazán hiszel benne akár még egy hegyet is képes leszel eltolni,
És megmersz majd egy csomó álmodat
ÁLMODNI!!!!!!!!!!!!!!
Szabó Péter Géza (Saját szerzemény )
Az elveszett Boldogság!
Hova tünt az életemből a boldogság,
Elmentél , és még csak el sem búcsúztál,
Kialudt, elhamvadt a nagy szerelem,
Gyökeresen megváltozik nélküled az életem,
De bennem még mélyen lobog a vágy,
Nem ámítás nem is csalfa hazugság,
Te alkottad az álmaim virágának minden szírmát,
Te voltál a remény maga a megnyugvás ,
Már elfeledted a boldog pillanatokat ?
Elfeledted a tüzelő csókokat?
Hova tünt mi szép volt, mi erőt adott,
Hova tüntek az álmok a szívem csakis érted zokog,
Eddig úgy éreztem csakis érted vagyok,
Nekünk él a nap és az éjszakai hold,
Azt hittem egymásé lesszünk egy életen át,
De az érzelem elkopott, kialudt a láng,
Megpróbállak elengedni de feledni sosem,
Veled szép volt az élet, megéltünk több csodálatos évet,
Szeretni foglak nappal és élyszaka eggyaránt,
De várni örökké nem tudok , be zárom szívem ajtaját.
( Szabó Péter Géza ) Saját szerzemény!!
2010.11.08
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
